Home / Best of / Híres emberek / Tízről a tizenegyre?

Tízről a tizenegyre?

Csak egészség legyen – meg szél…

Biztató hírünk van az idei Kékszalagra készülő mezőny számára. Litkey Farkas vacillál, hogy elinduljon-e a világszerte is egyre rangosabbnak tartott sporteseményen.
A Balaton körüli vitorlásversenyen rekordszámú, azaz tíz győzelmet arató negyvenhat éves Litkeyt már nem motiválja igazán egy újabb siker a Kékszalagon, és ha nem gondolja meg magát, eljöhet a riválisai ideje. Mérget persze senki ne vegyen erre…

– Mikor akar dönteni?
– Az indulásról?

– Persze. Nehogy késő legyen.
– Ó, bőven ráérek még ezzel. A verseny július 5–7. között lesz. Ötödike egy csütörtöki nap, szerdán már tudni fogom, indulok-e, vagy sem.

– Egy nappal előtte? Ez vicc?
– Higgye el, nem kell elkapkodnom ezt a döntést. Folyamatosan edzésben vagyok, ha nem valami tavon vitorlázok, akkor futok vagy a konditeremben dolgozom, a felkészülésemmel tehát nem lesz probléma akkor sem, ha az utolsó pillanatban határozom el magam.

– Nem akarja megszerezni a tizenegyedik első helyezést?
– Nem biztos. Minden szerénytelenség nélkül: a kitűzött céljaimat már elértem ebben a sportágban, amin lehet, azon már túl vagyok, így aztán nem hajt semmiféle belső erő, nem ösztökél semmi arra jelen pillanatban, hogy újra megnyerjem a Kékszalagot.

– Na de a rekordok…
– A legfontosabb rekord már az enyém, a tízszeres Kékszalag-győzelem. Oké, a Tramantána nevű hajónak hét sikere van, a mi Lisánknak „csak” öt. Szóval itt még lehetne javítani, azt elismerem.

– Többször hallottam már nyilatkozni a Lisáról. Felbecsülhető az értéke egy ötszörös Kékszalag-győztes hajónak?
– Nézze, a Lisa már tizenöt éves, és el kell ismernem, hogy versenyhajóként megkopott már kicsit, de azért még szállítja a sikereket. Egy ilyen hajó értéke körülbelül negyvenezer euró, ám a Lisa, éppen az elért címei, a múltja miatt ennek a többszörösét éri. Pontos összeget nem tudok mondani.

– Van az a pénz, amiért megválna tőle?
– Nincs.

– Hány hajója van?
– Saját tulajdonú hajóm egy sincs. Öt olyan van viszont, aminek a résztulajdonosa vagyok.

– Visszatérve a motivációjára: ne mondja, hogy fásult lett. Úgysem hinném el.
– Fásultságról nincs szó. A vitorlázás örök szerelem marad, a mai napig imádok kint lenni a nyílt vízen, elfog a bizsergés, ha megélénkül a szél. Ilyenkor már indulok is. Egyet szeretnék, hogy még nagyon sokáig hódolhassak a szenvedélyemnek. Ahogy mondani szokás: csak egészség legyen. És persze szél.

– Most jön a nyár, a kedvenc időszaka egy vitorlázónak. De mihez kezd télen? Utazik?
– Muszáj. Az elmúlt télen Olaszországba, Anzióba mentünk le kéthetente. Ilyenkor eltöltöttünk ott egy hosszú hétvégét, többet sajnos nem, mert drága mulatság ez, de vitorlázni remekül lehet arrafelé.

– Elvakult vitorlázó, vagy nyitott más sportágak felé is?
– A focit nagyon szeretem.

– Játszani vagy nézni?
– Az utóbbi. Körülbelül harminc éve nem volt a lábam előtt labda, de az eseményeket figyelemmel követem, a jó meccsekre mindig leülök a tévé elé. A futball az a sport, ami megmozgatja az embereket, szenvedélyt kelt, örömet ad. A futball – ezt vitorlázóként is el kell ismernem – a legfontosabb sportág. Amúgy gyerekkoromban úsztam és síeltem is. De végül másfelé sodort az élet.

– Vagyis a szél.
– Pontosan.

– A felesége könnyen elviseli, hogy gyakran van távol?
– Hát, azért ez nem egyszerű neki. Március végétől október végéig gyakorlatilag nincs szabad hétvégém. De mivel vitorlázó családból származik, hihetetlenül toleráns velem. Egyébként a párom nagyon jó vitorlázó, de ő ezt nem hiszi el magáról, hiába mondogatom neki. Érti a sport technikáját, átlátja, tudja, hogy mikor és mit kell csinálni a fedélzeten, de a versenyzés egyszerűen nem érdekli. Ő azt szereti, ha jó az idő, kint vagyunk a vízen, napozhat, és pihenhet egy jót a fedélzeten. De ha már a feleségem és a foci is szóba került, el kell mondanom, hogy nem csak vitorlázó felmenői vannak. A nagybátyja, Bíró Sándor ugyanis labdarúgó volt, nem is akármilyen. 1938-ban a világbajnoki döntőn is pályára lépett.

– Gyerekek?
– Egy fiam van, Zsombor, aki az előző házasságomból született. Tizennyolc éves, és az édesanyjával az Egyesült Államokban él.

– Vitorlázik?
– Nem. Neki valahogy nem jött be ez a dolog.

– Sajnálja?
– Azt sajnálnám, ha nem lenne boldog az életben. Ha a harmóniát nem a vízen, hanem másutt találja meg, én annak is nagyon fogok örülni.

Tekintse meg

kert

Miniatűr kert-kezdőknek is!

Imádom a kreatív dolgokat, főleg, ha azok ilyen egyszerűen kivitelezhetők és meseszépek. Most megmutatom nektek ...